Szenzációs hír jelent meg a hódmezővásárhelyi városi TV internetes oldalán: „Svéd televíziós stáb forgatott a roma integrációról a Klauzál Gábor Általános Iskolában. A hódmezővásárhelyi intézményben készült dokumentumfilmet az ottani állami televízióban vetítik majd le.”

De jó nekünk! Példamutató város, értékmutató társadalom lettünk a fejlett Skandináv országok számára. Megmutatjuk a svédeknek, „hogyan kell feltalálni a spanyolviaszt, azaz integrálni a cigányt!”

Annyira kár, hogy a svéd stáb nem hozott magával egy rövid kisfilmet az ottani integrációról. Merthogy egy aprócska különbség van a svédországi és Hódmezővásárhely Bólogató János módjára történő integrációja között.

Ugyanis természetesen ott is történik beillesztés, mint ahogyan Finnországban, Norvégiában, Dániában is. De lássuk csak, hogyan? Sem a svéd, sem a norvég, de még a dán vagy finn sem teszi ki saját gyerekét annak, hogy „roma” gyermek legyen a padtársa. Hogyan jár el? Külön lakónegyedet, külön iskolát, külön közösségi helyet, kultúrházat biztosít számukra, munkahely lehetőséget teremt nekik - bár utóbbival a híradások szerint ott sem igen kívánnak élni -, való igaz, hogy „integrálja”, de ésszerűen, annak rendje és módja szerint, és nem kívánja a szó szoros értelmében teljesen legyúrni a nemzeti többség torkán.

Tudjuk, hogy hazánk hat hónapnyi Európai Uniós elnöklése januárban indult és az Európai Bizottság rendelkezései kiterjednek arra, hogy ösztönözzék a tagállamokat a cigányság integrációjának érdekében. Az Európai Unió, és annak nagy államai csipkedik a magyar kormányt, hogy oldja meg az integráció kérdését. És akkor a magyar politika „krémje”, mint ahogyan városunk vezetősége is, ugrik-pattan, kitalál, agyafúrt ötletekkel áll elő, idióta megoldásokat találva, tűzön-vízen át végrehajt, szándékosan ártva a magyar nemzetnek.

Mert rajtunk múlik, hogyan oldjuk meg és való igaz, hogy valamilyen szinten megoldani kell a problémát, valós és kézenfekvő megoldásokat kell találni, ámde a kisebbségnek kellene igazodni a többség által diktált szabályok, rend, fegyelem betartása érdekében és nem pedig a magyar nemzet rovására megvalósítani mindenáron az integrációt.

Magyarország népessége a jelen adatok szerint kb. 9. 990. 000 fő, amelyből úgymond hivatalosan 600. 000 cigány nemzetiségű, de azt is tudjuk, hogy igazából ennél sokkal több. Svédország valamivel 9 millión felüli népességgel büszkélkedhet, amelyből 40. 000 fő cigányt számol. Érdekes ez az arány. És egyáltalán nem mindegy, hogy negyvenezer, avagy közel 1 millió cigányt kell iskoláztatni, megnevelni, munkába állítani, gatyába rázni.

Az igaz, hogy Svédország, akárcsak nyugati társai a II. Világháborút követő évtizedekben sterilizációval oldotta meg a cigányság kérdését. „In Sweden, as in many other countries, Roma people have for centuries suffered discrimination, forced assimilation and even sterilisation” olvasható a BBC News internetes oldalán. Nekünk nem volt ennyi eszünk hozzá. Mint ahogy most sincs, hiszen most sem a magyar nemzet érdeke elsődleges szempont politikusaink számára. Merthogy azt mi is tudjuk, hogy emberi jogok védenek minden állampolgárt. De ezek az emberi jogok ugyanúgy megilletik a többséget is, nem csak a kisebbséget!

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 26. cikkelye a következőképpen hangzik:
(1) Mindenkinek joga van az oktatáshoz. (2) Az oktatásnak az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok, és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának erősítésére kell irányulnia. Elő kell segítenie a megértést, a türelmet és a barátságot valamennyi nemzet, faji vagy vallási csoport között. Igen ám, csakhogy a következő alpontban ez áll:
(3) Elsősorban a szülőket illeti meg annak eldöntésének joga, hogy milyen oktatásban kívánják gyermekeiket részesíteni.

Az elmúlt esztendőkben szomorúan tapasztaltuk, hogy városunkban a kiskirályi hatalom az, aki eldönti, milyen oktatásban kívánja a szülők gyermekeit részesíteni. És ha nem vigyázunk, lassan megfordul a kocka és a magyar gyereket „integrálja” a cigánygyerek mellé iskolákba, óvodákba.

Felmerül bennünk a kérdés, mennyire lesz objektív ez a dokumentumfilm, és kiderül-e a becses svédek számára, hogy az „előnyök” mellett az erőszakos integráció leple alatt milyen tömérdek eszmei, értékrendi károkat okozunk? Hogy ezzel az erőszakos beillesztéssel hány meg hány magyar gyereknél magatartás zavar, agresszív viselkedés, fokozott teljesítményzavar, és számtalan konfliktusforrás jelenik meg. És hogy a tanárok számára is megfelelő az integráció? Valóban jó nekik részt venni a „Hogyan hülyítsük el Magyarországot” programban?

És vajon a svéd TV stáb honnan tudta meg, hogy ezt a nemzetközileg elismert becses Vásárhelyi Modellt érdemes filmkockára tenni, mert úgy látják, itt sikeresen megoldották azt, hogy a cigánygyerek egy osztályban járjon a magyar gyerekkel és „láthatóan jól működik a dolog.”
Igen, persze, megjátszott jelenetekkel a kamerák előtt. Betanult szövegekkel, pártpolitikai előjátszott forgatókönyv alapján. De a kulisszák mögött levő jeleneteket is kellene filmezni, kedves svéd dokumentumfilm forgatócsoport. Merthogy érdemes volna arról is mesélni, hogy az integráció következtében cigány állampolgártársaink tanárokat vernek, diákokat terrorizálnak, erőszakos cselekedetet hajtanak végre és mindezt nem elvétve, szórványosan, hanem következetesen, nagy hanggal, fittyet hányva a többségi, befogadó társadalomnak járó tiszteletnek.

A kisfilmet a svéd állami televízió vetíti majd le, de várhatóan más nyugat európai országokban is bemutatják. Felmerül bennünk a kérdés: ha már ennyire nemzetközileg elismert gyakorlat a miénk, nem lehetne egy – egy jó nagy autóbusznyi cigánygyereket alkalomadtán (mondjuk kéthetente) átvinni a nyugat-európai államokba és beültetni ott „Vásárhelyi Modellként?”

És fogadják őket legalább akkora szeretettel, mint amekkorával mi szívesen átadjuk.

A hódmezővásárhelyi Jobbik elnöksége nevében:
Dombi-Kiss László, elnök

(Szent Korona Rádió)