Várjuk szebbnél-szebb tojásokkal a locsolkodókat, rejtsük gondolatainkat ősi motívumokba és ne feledkezzünk el hagyományainkról!

A hímes tojás eredete

A hímes tojás a tavaszi - húsvéti - ünnepkör ősi kultikus szimbóluma számos nép hitvilágában. Az élet hordozója, amely magában rejti a múltat és jövőt. Ezzel magyarázható, hogy őseink és a rokon népek jelekkel ellátott piros tojást tettek a halottak kezébe (pl. kiszombori hun-avar temető női sírja). Az újjászületés, feltámadás, elsősorban azonban a termékenység jelképe. Lehetséges, hogy ősi hímes tojás szavunk is a nő és férfi kapcsolatára utal. A hím szó csak utolsósorban jelent díszt, a két fogalom szorosan összetartozik. A legmakacsabban megőrzött és ma is gyakorolt népszokásunk a locsolás is ezt jelképezi. A vízbevetés ősi termékenységet varázsló szokás és ehhez kapcsolódik az élet keletkezésének örök szimbóluma, a díszített tojás ajándékozása. Úgy bánik vele mint a hímes tojással szólásunk abból a korból származhat, amikor a szaporodás, az élet szimbólumának tekintették általánosan és komolyan vették annak jelentőségét. Vigyázni kellett, nehogy eltörjön az ajándékba kapott, termékenységet, új életet jelképező hímes tojás.

A magyar hímes tojás díszítésének jelképrendszere jóval a kereszténység előtti időből való. Figyelemreméltó, hogy a magyarok, ellentétben a szomszédos népekkel, a kereszténység felvétele után sem adtak keresztény tartalmat motívumaiknak. Az ősi kultikus jelek a régi magyar élet és hitvilág minden fontos mozzanatát tükrözik. A messzi múltból származó, erősen absztrakt rajzokban nehezen ismerhető fel a pásztorkodás, lovas élet, természet, örök élet, termékenységvarázslás, bajelhárítás és a világmindenség ábrázolása. Az ősi, sok esetben kozmikus jeleket a történelmi Magyarország minden részén használják. A varázserejű jelképek mögött húzódó több ezer éves hitvilág elkopik, a rajzok változnak. Újrafelfedezésük fontos, komoly kutatómunkát kíván. 

Hímes tojás jelképek: A kör a teremtő Isten jelképe, nincs kezdete és vége. A kör kettéválasztása megadja az eget és a földet - evilág-túlvilág. Az ezt metsző vonal alkotja a mágikus keresztet, a világ erőközpontját, amely a Teremtő hatalmát jelképezi a világ felett. Ebből a központból fejlődnek ki a további jelképek. Az égi energia kiáradását jelöli az erre helyezett kéz, ujjas, istenlétra, az örökzöld ágban végződő kereszt mint életfa. A nap szimbóluma az ősi napkerék (svasztika), az élet örök forgására utaló, kacsokban végződő kereszt. Magyar tojásíró asszonyok rákfarkasnak is nevezik a pergő, négyes kacsban felismerhető svasztikát. A nappálya csúcspontja, fordulója nyáron a rák jegyében van! Ezt fejezi ki a forgó, örvénylő jel, melynek ágai a világot alkotó négy elemet, a tüzet, vizet, levegőt és földet is szimbolizálják. A kéz óvó, bajelhárító jel is. A tölgyfalevél alakját felvevő meander a családi összetartást, a termékenységet kakastaréj, gereblye, pontok/magok, béka jelöli. Ez utóbbi a szerelem és újjászületés szimbóluma is. A kos a nap, a megújulás jele. Az állatokat leegyszerűsítve, csak testük egy-egy részével ábrázolják. A modern kor kiszorítja az ősi hagyományokat, a hímes tojást is kedves ajándékká egyszerűsíti, mégsem tudja kipusztítani népünk lelkiségének csodálatos jelképrendszerét, melyet a magyar asszonyok évezredeken keresztül megőriztek. Sokan ma is vallásos szertartással veszik kezükbe és díszítik ki az életet őrző isteni alkotást.

A leggyakrabban használt szín a piros, ebből ered másik elterjedt neve a piros tojás. A mágikus piros a vér és a tűz színe. A megújulás, szerelem, tavasz, öröm, szabadság, kicsírázó élet, Jézus kiontott vére következtében a feltámadás és az örökélet jelképe. A piros szín szerencsét hoz és óv betegségtől, tűztől. Varázsereje miatt akkor is használják a nevet, amikor a piros szín teljesen hiányzik.
A díszítés legősibb módja a karcolás. Népiesen vakart vagy kotort tojásnak nevezik. A növényi anyagban megfestett tojásra éles szerszámmal, - kés, üvegdarab - karcolják a varázsjeleket. Fizikai erőt kíván, férfiak használják főleg.
Hagyományos, általánosan elterjedt az írott tojás. Írókával meleg viasszal írják a mintát a szobahőmérsékletű tojásra és utána mártják a festékbe. Ma is kedvelt a hagymahéjból főzött oldat. Szintén régi eljárás a metszés. A viasszal megírt tojást ecetben vagy savanyúkáposzta-lében áztatják órákig, ami a megírt terület kivételével elmarja a tojáshéj felét. Szép hatású a barna tojás használata.

Magyar jellegzetesség a patkolt vagy vasalt hímes tojás. Apró fém tárgyakat, patkókat szegeznek a tojáshéjra. Kizárólag férfiak, főként mester kovácsok készítik.

A hímes tojás hagyománya olyan ősi múltból érkezik hozzánk, olyan mélyen bennünk van, hogy ezer év alatt sem az idő, sem új szokások, sem idegen befolyás és elnyomás nem tudta a magyar nép életéből, lelkéből kitörölni.

Viaszos hímes tojás készítés:

A tojás kifújásának a leggyorsabb és legegyszerűbb módja, hogy picike (kb 4 mm nagyságú) lyukat készítünk a tojás keskenyebb végénél, majd fecskendővel és injekciós tűvel levegőt fújunk bele. A tojás fehérje és sárgája a nyomás következtében kispriccel a héjból. Amikor kiürült, akkor vizet spriccelünk a tojáshéjba, és kimossuk azt (ismét levegőt nyomunk a tojásba, de most víz spriccel kifelé).

Az íróka elkészítéséhez szükségünk van egy fémes anyagú tubusra (pl. pillanatragasztós tubusra), amiből kb. 1,5 x 1,5cm-es darabot vágunk le, és kis tölcsért formálunk belőle. A tölcsér elvékonyodó végébe benyomunk egy tűt, és rányomkodjuk, rásímogatjuk a fémecskénket, míg a másik végét laposra nyomkodjuk. Egy kb. 7-8 mm vastag pálcát kb. 20 cm hosszúra elvágunk, és egyik végét kb. 2 cm-re behasítjuk, és a tölcsér alakúra hajtott lapocskánk lapos végét benyomjuk a behasított részbe, majd körbedrótozzuk, hogy megfelelően fixálva legyen. És el is készült az írókánk.

Most már csak írnunk kell a tojásra. Mintákat itt a cikkünkben is találhatnak az olvasók, de az interneten böngészve is mindenki meglelheti a neki tetsző motívumokat.

Nagyon fontos, hogy az írókát felforrósítsuk, mert ha nem elég meleg, akkor a festék az írás alá folyhat és elronthatja a munkánkat. Először mindig fixáljuk a kezünket, helyezzünk el tájékozódási pontokat a mintához igazítva és kezdődhet az alkotás.

Ha több színű tojást szeretnénk írni, akkor mindig a gyengébb színekkel kezdjük a festést. Amikor elkészült a minta, beletesszük a tojást a halványabb festékbe, s amikor befestődött, akkor azt a rész, ahol az első színt szeretnénk fixálni, azt teljesen beírjuk viasszal, s utána belemártjuk a tojást a sötétebb festékbe. 2-3 színű tojásokat lehet könnyedén írni ezzel a módszerrel.

Amikor befogta(ák) a festék(ek) a tojást, akkor a gyertya lángjához közel tartjuk, hogy megolvadjon a viasz, és letörölgetjük róla törlőkendővel, vagy papír zsebkendővel.

Cérnát/szalagot/ is könnyen tehetünk a tojásra. Egy fogpiszkálót félbevágunk, ráhurkoljuk a cérnát/szalagot a fogpiszkálódarab közepére, és belenyomjuk a lyukacskába. Gyöngyökkel is díszíthetjük az akasztót. Amikor mindennel elkészültünk, kicsi olajjal fényesítjük a tojást.

Forrás: Szent Korona Rádió

Minden olvasónknak áldott húsvéti ünnepet kíván a hódmezővásárhelyi Jobbik!