Alig telt egy év, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének senki véleményét figyelembe nem vevő kormánya hatalomra jutott, és Erdélyben máris új szelek kezdtek fújdogálni.

No, nem erősen, csak épp annyira, hogy a magyarországi kormánypártok erdélyi embereit kedvező helyzetbe fújja.

Tőkés László pár hét múlva bejegyezteti új pártját, és az erdélyi magyarság immár három párt közül is választhat. Igaz, a román állam és az RMDSZ igyekszik ezt megakadályozni, egyelőre úgy tűnik, hogy kevés sikerrel. Tőkés Lászlóék legnagyobb szomorúságára: az egy év múlva megrendezendő helyhatósági választások ugyan még messzinek tűnnek, de Brüsszelből és Budapestről már egyaránt látszik, nem eszik oly forrón a kását, azaz, korántsem borítékolható a Tőkés-párt sikere, csak azért, mert annak a névadója bátor nyilatkozatokat tesz Brüsszelben, no meg Orbán Viktor jó barátja.

Így aztán mi mást tehetnének, mint készülnek arra, hogy mi legyen akkor, amikor a román bíróság elfogadja az Erdélyi Magyar Néppárt (tényleg, nem túlzás ez a néppárt kifejezés?) bejegyzésére irányuló kérelmet, és az EMNT egy lesz a romániai pártverseny szereplői közül. Ott, ahol pénz, paripa, posztó egyáltalán nem számít a kampányidőszakban, ahol a magyarországi kaliberű „zseniális képességű politikusokat” reggelire fogyasztják nyersen a románok.

Bizony, az már most látszik, hogy az EMNT-nek nem lesz könnyű dolga, így mihamarabb igyekszik háttérországát felerősíteni. Bár egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy az erdélyi települések kb. 90%-án ki lesz a majdani párt tagja, nemhogy a jelöltje, elszántságukat jól jelzi, hogy miután megerősítették pozícióikat a Krónika című napilapban, ismét életet leheltek az egykor szebb napokat is megélt Erdélyi Naplóba, valamint szinte aprópénzért megvették a székelyföldi Háromszék című napilapot, egy pillanatra sem álltak meg levegőt venni, hanem felvásárolták még a székelyhon.ro című portált, a hozzá tartozó négy helyi lappal együtt. Kell is a véleményformáló (az idiokrácia új szakkifejezése az agymosásra) háttérbirodalom, mert az RMDSZ épp most van egy lépésre attól, hogy Románia regionalizációjáról szóló vitában elérje az autonómiát. Persze, most őket támadni nem lehet, aki megteszi, az a románok szekértolója, áruló stb., – érzik ezt Tőkés László tanácsadói is, így inkább a kötelező pufoggtatásokon túl építkeznek, építkeznek… Simon Peresz ezt nevezi felvásárlásnak, de mi maradjunk az építkezésnél, az olyan jó kőműves kifejezés, és még szabad is – mármint használni, egyelőre, amíg hozzánk is meg nem érkezik a Médiahatóságnak nevezett új-PCR, nyomában az „egyenruhás” és végül minden „ruhás” bűnözés elleni törvénnyel óriási nudistastranddá változtatva Erdélyt, hiába fújjuk már húsz éve, hogy az erdélyi magyar ember lelke meztelen, nem kell neki bohócruhába öltöztetnie szívét, hogy kimondja, amit gondol.

Szóval: magyarországosodik Erdély is, sajtó pártalapon, vélemény csak szigorúan politikailag ellenőrzött formában stb. Ismerős lehet a képlet, az utóbbi húsz év Magyarhonában ez jelentette az egyetlen konstans tényezőt a lényegi változást sosem mutató budapesti közéletben. Az erdélyi magyar sajtó tehát kettéoszlott, egyik fele a tagság nélküli, még be sem jegyzett Fidesz-zsebpárt, az EMNT kezében, a másik pedig az RMDSZ-ében.

Középen pedig az egyre szkeptikusabbá, apatikusabbá váló erdélyi magyarság, aki a maga megszokott nyugodt ritmusából ki nem zökkenve apatikusan legyint: „áh, politika…”. Az erdélyi magyar számára ebben a szóban minden benne van. Minden, ami bajnak, búnak, csalódásnak okozója, a politika itt mifelénk valami olyasmi, ami érdekes ugyan, de azért mégiscsak fontosabb, hogy Mariska néni mivel kúrálta ki a tejet pár napja nem adó tehenét.

És nem is biztos, hogy baj ez a sokszor szemünkre hányt óvatosság a politikával szemben. Végül is az élet több mint a szavazatokért folyatott rendkívül primitív verseny, nem ér annyit, hogy elmaradjon miatta a nyári éjszakákon szénaboglyákban köttettet ismertségek varázsa.

F.Ö. – Marosi Polgár